Az emberek jelentős többségének tudatában a trianoni trauma térképábrázolásai mia a történelmi Magyarország jellegzetes formája rögzült, a 63 vármegye és
Fiume, azaz leegyszerűsítve a 64 vármegye – ez azonban nem a tényleges valóság. Alkotásunkkal mindenképp pontosítani kívánjuk azt az általánosan elterjedt
felfogást, miszerint a Trianonban elcsatolt teljes terület 64 vármegyéből állt. Ezért az egykori Horvátország és Szlavónia területe – melyet Horvát-Szlavónországnak
is neveztek – külön is jelzésre kerül, hiszen az így kialakított 8 vármegyével együtt válik teljessé a Nagy-Magyarországként bennünk élő kép.
A Kárpát-medencében ezer esztendős államisággal rendelkező magyarság mozgalmas történelmének egyik következménye, hogy az alapvető struktúrának számító
közigazgatási rendszere nagyon gyakran változo . Érdekes azonban, hogy mindez úgy történt, hogy – természe környezetének sajátosságai mia – az alapvető
jellegzetességeit megtarto a.
Az államalapítás idején Szent István által kialakításra kerülő vármegyerendszer először a 12-13. században változo , amikor az Erdélybe települő szászok a királytól
szerze kiváltságaik értelmében önállóságot kaptak: így alakultak ki i az első „székek”. Ezek szolgáltak aztán mintául a székelyek, a jászok és kunok, majd a
Szepességbe települő németek számára.
A 16-17. században három részre szakadt ország török alóli felszabadulása után sem állt helyre a terüle integráció: a meglévő kiváltságos területek melle
új, Bécsből irányíto tartományok – Erdélyi Kormányzóság, Határőrvidék – alakultak ki az időközben megszerze Fiume kikötőváros melle . Az egységesítési
63-64-71 vármegyeszámok tisztázása törekvések az 1848/49-es szabadságharc idején még nem, az 1867-es kiegyezést követően azonban sikeresen megvalósultak.
A 19. század közepén kibontakozó modern, polgárosuló államok sorához Magyarország is csatlakozo : a Kiegyezés megkötésével létrejö Osztrák-Magyar Monarchia
Ausztriával egyenrangú társállamaként jelentős társadalmi és gazdasági álalakuláson ment keresztül. Ennek a fejlődési folyamatnak le következménye, hogy az
akkorra már inkább terhet jelentő, elavult közigazgatási rendszert is megreformálták.
Az 1876. áprilisától megjelenő törvények (XII/1876. tc.; XXXIII/1876. tc.; I/1877. tc.; LV/1880. tc., XL/1882. tc ) fokozatosan számolták fel és rendezték a korábbi
privilegizált területek jogi státuszát. Így alakult ki az 1880-as évek közepére Magyarország és Erdély területén összesen 63 vármegye. Ezekhez számíto ák hozzá 64.
„vármegyének” az 1779. óta Magyarországhoz tartozó tengeri kikötőnket, Fiume városát.
Fontos azonban megjegyezni, hogy ebbe a 64-be nem számítható bele a Horvátország és az egykori Szlavónia területén 1886-ra kialakíto további 8 vármegye.
Ezekkel együ tehát a Magyar Királyság területén 71 vármegye és egy önálló igazgatású, de a magyar közpon kormányzatnak alárendelt kikötőváros működö
egészen az ország területének 1918. őszén történő széteséséig, valamint az 1920-as trianoni békediktátumig.